Ismertető szöveg: Vízimalom nyugdíjban. Kerekei már kinn vannak a vízből. Nem kell dolgozniuk, nem kell őrölniük. A vizet elterelték, ne is zavarja a nyugdíjas kerekek pihenését.
Tatai vízimalmok története A vízimalmok magyarországi elterjedését vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az oklevelek említése szerint Szent István uralkodását követő évtizedekben a tatai apátság területén lévő forrás vize hajtotta a kolostor malmát. Száz évvel később, 1388-ban Zsigmond király által kiadott Péter nevű apát beiktató oklevele kilenc működő és egy romos vízimalmot sorol fel a helyük megjelölésével. Elmondhatjuk, hogy Zsigmond uralkodása idején Tatán a malomipar virágzásnak indult. Mátyás király uralkodásakor Bonfini Tatáról a következőket írja: "A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatók el tőle." A török hódoltság alatt a tatai vízimalmok a Cifra-malom kivételével elpusztultak. A XVIII. század elején a lerombolt malmok közül az 1720-as évek közepéig hetet rendbehoztak. A molnár céh 1716-ban alakult meg, céhszabályzatuk húsz cikkelyt tartalmazott. A pecsétnyomójuk 1761-ből, a céhládájuk és a céhjelvényük 1795-ből való, melyek a Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán láthatók. Tatát a környező falvakkal Esterházy József gróf 1727-ben megvásárolta. A jószágkormányzó ez év nyarán a grófnak írt levelében intézkedéseiről beszámolt: "...Tatában levő malmokat megjárván, aminthogy hét az a malom, mely hét malom vagyon 21 kerékre, ..." A reformkorban tizennégy lisztőrlő malom működött 33 kerékkel. Az 1830-as évek elején készített térképen hat kallómalmot is feltüntettek. A két világháború között a tatai vízimalmok közül tíz őrölt lisztet: Sándor-malom, Miklós-malom, Czégényi-malom, Pötörke-malom, József-malom, Nepomucenus-malom, Berta-malom, Réti-malom, Cifra-malom, Wéber-malom. A fiatal Esterházy Miklós gróftól 1947-ben Pályka Dezső a Miklós-malmot, Csontos Béla a Pötörke-malmot és Tárnok András a József-malmot megvették. A bérlők és a tulajdonosok kezén levő malmokat 1950-ben államosították. A források vizének elapadását (1961) rövid ideig még két malom túlélte. A Wéber-malom, melyet a termelőszövetkezet villannyal tíz évig darálónak használt. A másik a Cifra-malom, melyben az őrlést 1968-ban szüntették meg. A malom berendezését leszerelték és 1972-73-ban elvitték a komáromi malomba. Tatán, ahol Magyarország legtöbb vízimalma működött a szénbányászat következtében elapadt források végleg megpecsételték a tatai malmok sorsát. Örökre megálltak az álmosítóan zubogó vízikerekek.