Ismertető szöveg: Talán sehol a világon a XIX. század klasszicizmusa ehhez fogható egységes, nagyszabású és művészi színvonalon álló városképet nem teremtett. A szerencse kedvezése megadta a képnek betetőzését: a lánchidat, mely e kor építészetének kétségtelenül egyik remeke. Mindezt távolról sem illeti meg a "nemzeti művészet" neve. Azonban e korszakban sehol Európában nincs nemzetiesebb építészet ; a klasszicizmus architektúrája csak kis árnyalati sajátosságokat ismer. E sajátos árnyalat a pesti építészetben is megvan, és részben az adott helyi körülményekből, a feladatok speciális voltából, részben az itt élő és működő, itt született vagy ideszokott művészek egyéniségéből alakul ki. Még a Lánchíd is, noha építője, Clark Vilmos, angol ember, éreztet valamit e sajátságos pesti klasszicizmusból. Az angol mérnök, kinek művészi ereje a környezethez való bámulatos alkalmazkodásban rejlik főképen, kész miliőt, klasszicisztikus palotákkal szegélyezett teret kapott a híd ívének kiindulási pontjául s hídfői és pillérei formáit és arányát e palotasor figyelembevételével szabta meg. A lánchíd tette csak eggyé és egésszé a forradalom előtti Pest-Buda kettős képét ; ritka szabatossággal illeszkedett környezetébe, míg e nagyszerű harmóniát a legújabb Budapest épülettömegei meg nem zavarták.