Ismertető szöveg: 2000. augusztus 20-án adhatta át a szabadtéri néprajzi múzeum a közönségnek az Alföldi mezőváros részként megépült dusnoki szélmalmot. A hagyományos malomszerkezetek közül utolsóként honosodott meg Magyarországon a szélmalom a 18. század végétől, és lassanként már szorosan hozzátartoztak az alföldi mezővárosok, falvak látványához. Sok helyen a szélmalmok a kis teljesítményű lójárgányos szárazmalmokat váltották fel. A szélmalmok elterjedése összefüggött a kibontakozó gabonakonjunktúrával és a különböző szélirányokat is felhasználni képes elfordítható vitorlázatú típusok megjelenése. A malom a magyar vidéki élet egyik fontos termelőeszköze, és különböző típusai alapvető szükségleteket elégítettek ki, az elmúlt évszázadok során. Gyakran ugyanaz a malom többféle munkát, így például őrlést, hántolást deszkafűrészelést is végzett.