Ismertető szöveg: Az Osztrák-Magyar Monarchia (németül Österreich-Ungarn) 1867 és 1918 között fennállt különleges dualista állam, pontosabban államszövetség volt Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy és hadügy által összekapcsolt önálló államok voltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia az osztrák uralkodóház és a magyar uralkodó körök közötti kiegyezés következtében jött létre. A Monarchia többnemzetiségű állam volt, nemzetiségei közül a német nyelvű osztrákokon és a magyarokon kívül a fontosabbak a különböző szláv népek (lengyelek, ukránok, csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, szerbek), a románok és az olaszok voltak. A nemzetiségeket és mozgalmaikat azonban a kiegyezés politikai-közjogi építményéből teljes egészében kihagyták. Mégis, Ausztriában a nemzetiségi elitek egy jelentős részét hatékonyan integrálták a politikai rendszerbe (több osztrák, sőt közös miniszter is lengyel vagy cseh volt), míg Magyarország belső berendezkedése a nemzetiségi vezetők szinte teljes kiszorítását célozta. Mindennek fontos szerepe volt abban, hogy 1918-ra, az elvesztett első világháború befejezéséig a Monarchiának és két alkotóelemének belső kohéziója teljes egészében megszűnt, és végül ez lett felbomlásuk egyik fő oka.