Ismertető szöveg: Árpád szállásterülete a korabeli tudósítások alapján 900 előtt Kelet-Magyarországon [3], a Felső-Tisza vidéken [2] lehetett. A nyugati források ugyanis nem tudnak Árpádról, csak Kurszánról, az Árpáddal és utódaival kapcsolatba lépő Bizánciak viszont úgy írják le Magyarországot, mintha az csak a Tiszántúlból állna, bár megjegyzik, hogy tőlük nyugatabbra a frankok vannak. Az valószínűsíthető, hogy a bizánciaknak Árpád utódai a saját uralmuk alatt álló területről számoltak be részletesebben. [3] Györffy György a magyarok esetén úgynevezett félnomád, téli-nyári legelőváltó életmódott feltételezett, melynek során Árpád és fiai is egy-egy folyó mentén - az állatok vízigénye miatt - vándoroltak téli és nyári szállásuk között. A helynevek alapján arra a következtetésre jutott, hogy Árpád téli szállása - nyilván 900, Pannónia elfoglalása után - a Pécs részét képező Árpádváros, a korábbi Árpád falu volt, míg nyári szállása - ezt Anonymus is megerősíti - a Csepel-szigeten, s közben a Duna jobb partján nomadizált. De fennmaradt egy nyári szállás neve a Sárvíz mellett is, Jutas partvonalán, a Sárkeresztes és Moha közötti Árpád-völgy Székesfehérvár mellett. [4] Négy fia pedig a Duna, a Sárvíz és a Kapos-Szék-patak partján nomadizált úgy, hogy téli szállásuk egymáshoz viszonylag közel, a Duna két partján Kalocsa magasságában volt, Zoltáé például Solt mellett. Üllő nyári szállása Üllő mellett, Tarhosé Tarrós mellett, Jutasé a ma Veszprém részét képező Jutaspuszta területén, Zoltáé pedig Bodrogban, a mai Vajdaságban. Kurszán ugyanekkor Árpádhoz hasonlóan a Duna jobb partján nomadizált, téli szállása Aquincumban, nyári szállása a Csallóközben volt 904-ig, amikor a bajorok megölték. Györffy György szerint Árpád ekkor Kurszán partvonalával meghosszabította a sajátját, új nyári szállásának szintén a Csallóközben maradt helynévi nyoma. [4]