Képaláírás: Rom. Kath. templom

Ismertető szöveg: Belváros - Andrássy utca

A katolikus templom környéke a század első éveiből.

Katolikus templom

Hódmezővásárhely határában a középkorban tizenöt templom állt. A török uralom alatt ezek a falvak elnéptelenedtek, elpusztultak. Egyedül Csomorkány templomának romfalai maradtak fönn és néhány épület alapjának maradványait, töredékét tárta föl az ásatás. Az elpusztult egykori templomos községek emlékét határrészek helynevei őrzik: Szentkirály, Gorzsa, Kopáncs, Solt, Kutas stb. A reformáció idején a város lakosságának jelentős része áttért az új hitre. Ez időben a Solti halmon állt "kőképhez", a szájhagyomány szerint, búcsújáró helyként jártak a környék katolikusai. Még a 18. század elején is viszonylag kevés katolikus élt a városban, akiket azonban a város új földesura, gróf Károlyi Sándor jelentősen támogatott, és 1727-ben felállította az önálló hódmezővásárhelyi plébániát. 1723-ban Széplaky János birtokkormányzó a kegyúr utasítására a Kinizsi és Károlyi utca találkozásánál kápolnát építtetett, amelyet azonban hamarosan lebontottak, és 1731-ben, ugyancsak gróf Károlyi Sándor költségén a Szentháromság tiszteletére újabb templomot építtettek a mai Andrássy utca elején. Ez sem bizonyult azonban megfelelőnek, ezért új, szilárd építőanyagú templom építésére indult kezdeményezés. Ennek megvalósulását segítette az is, hogy a Hódmezővásárhelyen kibontakozott Pető-féle utókuruc-lázadás rossz fényt vetett a város református elöljáróira. Ennek megváltoztatására 1752-ben fölajánlották a földesúrnak, hogy pénzügyi segítséget (4000 forint) és igás, valamint gyalogrobotot nyújtanak egy új katolikus templom építésére. (Ezáltal a város megmenekült Mária Teréziának a földdel egyenlővé tételt kimondó rendelete végrehajtásától.)

Az 1754-ben elkezdődött építkezést 1758-ban befejezték, és a régebbi vályogfalú, nádtetős templomot egyidejűleg lebontották. A katolikusok létszáma a Lakhat és a Lóger városrészek 18. századi betelepítésével erőteljesen növekedett. Ez szükségessé tette a barokk stílusú egyhajós templom bővítését, amely Ybl Miklós tervei szerint 1860-ban, két oldalhajó építésével megtörtént. Az így kialakult templom hossza 36 méter, szélessége 27,5 méter, magassága 12 méter, a torony magassága 24 méter. Az épület a barokk és a klasszicista stílusjegyeit hordozza. A rizalitok volutái, a homlokzaton elöl és hátul, barokkosak és harmonizálnak a középhajó homlokzatával. Klasszicista hatást mutat a szimmetria és az alakítás egyszerűsége. A főhajó fiókos dongaboltozatú, az oldalhajók csehsüveg boltozatúak. A szentély ablakai színes üvegűek. A főoltár barokk Szentháromság képe Maulbertsch hatást mutat. Ugyancsak a barokk korból származnak a Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázoló, Inzám János alkotta szobrok. Szintén az ő alkotása a szépen faragott szószék 1760-ból. A mellékoltár Nepomuki Szent János festménye 1788-ból való.

Az oltárépítmény Szent Péter és Szent Pál szobrait Csajághy Márton és neje 1873-ban bécsi kiállításon vásárolták és ajándékozták a templomnak. A Mária oltár 1903-tól a Domonkos nővérek intézetének kápolnájában állt, és onnan 1950-ben helyezték át a templomba. Jézus keresztútjának 14 képe, valamint a templombelsőben lévő többi szobor a 19. század végéről származik. A templomkert főutcához közeli részén 1796-ban fölállított keresztet 1966-ban a templom mögé, a szentély falához helyezték át. A templomkertet körülvevő, alacsony, szecessziós vonalvezetésű műkőkerítést az 50-es években lebontották. A templomkert nyugati részén helyezték el 1972-ben Probstner János 3 pirogránit oszlopos emlékművét a Majolikagyár alapításának 60 éves évfordulója alkalmából. A templom szentélyétől jobbra állították föl 1977-ben Péter Zsuzsa Pásztor című bronzszobrát, mely a jópásztor gondolat jegyében szellemével kapcsolódik a templomhoz.