Képaláírás: Református templom és iskola.

Ismertető szöveg: Tarcal a megye keleti részén, a Nagy-hegy (Tarczal-hegye) nyugati lábánál épült. A község által lefedett terület ősrégi település, tanúsítják ezt a falu határának különböző pontjain megtalált pattintott, csiszolt kőeszközök, réz- és bronzkori agyagedények és ókori római ezüstpénzek. A legenda szerint a hegyet Tarcalról, a honfoglalók egyik vezéréről nevezték el. Az Árpád-kor kezdetén Tarcal királyi várföld volt. Mivel fontos útvonal mellett feküdt, így került sor 1100 körül Könyves Kálmán király elnökletével országgyűlés megtartására a településen. A 84 törvénycikkből álló törvény legismertebb cikkelye az 57., amely kimondja, hogy "A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak."

Az első írásos említés 1278. március 30-i keltezésű, a bihari Mezősomlyón keltezett oklevél. Tarcal múltjának egyik legfontosabb középkori dokumentuma az 1517-ből származó urbárium, amely a települést már mint mezővárost említi. A török és a német betörések mérhetetlen károkat okoztak a városnak. 1711 és 1848 között viszonylag nyugalmas idők következtek, fellendült a gazdaság, virágkorát élte a szőlő- és bortermelés.

Tarcal művészeti emlékei és műemlékei többnyire a XVII-XVIII. századból valók. A római katolikus templom középkori eredetű. A Király-udvarnak, Rákóczi-borháznak és Andrássy-kúriának nevezett nemesi udvarházak az 1500-as években már megvoltak, jelenlegi formájukat azonban az 1700-as évek végén nyerték el.

Zemplén vm.