Képaláírás: Rudabánya látképe. Rudabányai "Hangya" szövetkezet.

Ismertető szöveg: Rudabánya a megye északnyugati részén fekszik. A település meglehetősen régi, de csak a XIV. századból maradt fenn az első írásos említése, amikor már mezőváros volt. Az 1351-es feljegyzés szerint már Rudabánya néven szerepelt. Nagy Lajos király 1378-ban városi rangot adományozott a településnek, ebből az időből származik Rudabánya ezüst pecsétje és katolikus temploma. A virágzó bányászat a XV-XVI. században hanyatlásnak indult, és csak 1880-ban kezdődött újra rendszeres termelés.

Az odalátogatóknak érdemes felkeresniük az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot, valamint a műemlékké nyilvánított református templomot.

A település ismertségét többek közt szenzációs ősrégészeti leleteinek köszönheti. Az első ősember lelet, egy Rudapithecus-állkapocs 1967-ben, a második 1969-ben került elő, s az 1970-es évek közepéig tartó ásatásokon csaknem ötven ősmajom-egyed csontjait tárták fel. Az első Rudapithecus-koponya 1985 szeptemberében egy fatuskó gyökerei közé szorulva került elő. Az idős nőstény egyedtől származó koponyamaradványról hiányzott az állcsont és a szemüreget övező csontok kapcsolata. Pár évvel ezelőtt előkerült az állat csaknem teljes felső fogsora az állcsonttal együtt, ehhez csatlakozott az orr- és szemüreget szegélyező járomcsont és az agykoponya nagy része. A leleteket tudományosan értékelő Kretzoi Miklós professzor megállapításai nyomán Kolozsvári Miklós festőművész készítette el a Rudapithecus első rekonstrukcióját. A nagyméretű festmény napjainkban a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiállításán látható.

Borsod vm. 1873: Rudóbánya, 1904: Rudabánya