Ismertető szöveg: A római birodalmat Kr. e. 102-101-ben először megtámadó germán törzseknek, a kimbereknek és teutonoknak csak rövid ideig adott szállást a Dunántúl vidéke. A néptelen Dunántúlt kelta-thrák-illír néptörzsek szállják meg. Ilyenek voltak a bojok, eraviscusok stb. Ugyanekkor a Duna-Tisza közén szarmata-jazig népek, a Tiszántúlon thrák néptörzsek találtak szálláshelyeket. Északon germán népelemek helyezkedtek el a hegyek között. Ilyenek voltak többek között a guadok, carpok. Utóbbiak nevét a mai Kárpát szó őrzi. A római birodalom kiterjedése a kárpáti medencét Kr. e. 10-ben érte el. Ekkor kerül Pannónia néven a Dunántúl római uralom alá.

Erdélyben a kelta eredetű dák törzsek éltek, akiket Kr. u. 101-106 táján hajt jogara alá Róma katonai hatalma. Északon és a Duna-Tisza közén a szarmata-jazig népek megmaradtak. A Kr. u. 150 körül meginduló gót vándorlás elönti a mai Erdélyt. A Kr. u. 375 táján megjelenő hunok (A) itt is átveszik a hatalmat a terület felett, de Kr. u. 500 körül ott már a germán eredetű vandálok, majd 526 táján az ugyancsak a germánsághoz tartozó gepida népelemek tanyáznak (B). Pannóniában a keleti gótok királya az úr, északon pedig longobard törzsek vándorolnak. Kr. u. 568 körül megjelennek az avarok, és a Kárpát-medencét teljesen meghódítják (C). Bukásuk után Pannónia a keleti frank birodalom uralma alá került, a többi rész az avar pusztákkal együtt bolgár-török ország lett. Amikor a magyarság megjelenik a keleti és déli szorosokon, a Kárpát-medencében már csekélyszámú szláv elemek is éltek. A honfoglalás 900 körül nyert befejezést. Az ez időpont előtt itt vándorló és hosszabb-rövidebb ideig itt élt népek a népvándorlás viharaiban teljesen eltűntek. A medencét a magyarság gyéren szállotta meg. Később szivárogtak be tótok, rutének, románok és németek.