Képaláírás: Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) teljes pompájában a Hármashatár-hegyen.

Ismertető szöveg: Latin neve: Pulsatilla grandis. 10-40 cm magasra nő meg. Egyenes, felálló szárát, illetve az egész növényt selymes szőrbunda borítja, ez védi a hideg tavaszi reggeleken. Levelei hosszú nyélen ülnek, tőállóak, szárnyasan szeldeltek. Halványlila, felálló, kehelyszerű virágai magányosan nyílnak a szár végén, a csészékből módosult fellevélörv felett. Termése aszmagcsokor, a magok hosszú, szőrös repítőkészülék végén ülnek. A szél segítségével nagy távolságra jutnak el a magok.

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, selymesen gyapjas évelő növényfaj. Népies nevei: lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics. Március-áprilisban nyíló virágai kékesibolya színűek, élénksárga porzókkal. A felálló kehelyszerű virágot, mely borús időben gyakran bókol, alul sallangos murvalevelek veszik körbe, hat, 4-5 cm hosszú kékeslila csészelevél díszíti. A szár csak a virágzás vége felé nyúlik meg, ekkor jelenik meg rajta a 3 örvösen álló, gallérozó fellevél, 2-8 mm-es, behajlított, keskeny sallangokkal. A terméskék egymagvúak, tollasak. A kifejlett növény 10-40 cm-re nő meg. Sztyepperéteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön, erdőspuszta-réteken fordul elő. Teájával az asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhítésére itták. Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják. Létezik homeopátiás szer a Pulsatilla grandisból, mely azonban ritka. A Pulsatilla pratensisből készült a Pulsatilla-ként ismert szer. (Forrás: Wikipédia)