Normál kép:    Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Latin neve: Dictamnus albus.
Ismert népi nevei: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér.

Ismertető szöveg: A nagyezerjófű vagy nagy ezerjófű (Dictamnus albus) a szappanfaalakúak (Sapindales) rendjébe és a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Dictamnus nemzetség egyetlen faja, a rutafélék családjának egyetlen magyarországi képviselője. A generikus név feltételezhetően a Kréta szigetén található Dikté-hegy nevéből eredhet. Ismert népi nevei: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér. Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában honos. Száraz, napos tölgyesek, bükkösök, bokorerdők, gyepes tisztások, sztyepplejtők dísze. Magyarországon védett növény, de helyenként tömeges is lehet. Lágyszárú, évelő, gyöktörzses növény. 40-120 cm-esre nő meg. Ovális vagy lándzsás levelei áttetszően pontozott, finoman fűrészes szélűek, páratlanul szárnyaltak, 5-11 levélkéből állnak, az összetett levél a kőrisfa levelére emlékeztet. A leveleken olajtartók helyezkednek el, melyekben illóolajok találhatók. Május-júniusban virágzik. Végálló fürtvirágzatában a halványlilától fehérig terjedő, sötéten csíkozott sziromlevelek hossza 20-25 mm, a 4 felső szirom felálló, a többi lecsüngő. A porzók 3 cm hosszúak, ívesen lehajlók, majd felemelkedők. A virágzat és a termés erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított, a fototoxikus reakciót kiváltó furokamarinok miatt ezek érintése hólyagos bőrkiütést is okozhat. A termés tüszőszerű, öt hasábú tok, a magok 4 mm-esek. Furokinolin-alkaloidokat (diktamnin, szimmianin, fagarin), furokumarinokat (xantotoxin, auraptén), limonoideket, flavonoidokat, kellemes vanília és citrusillatú, ám gyúlékony illóolajokat tartalmaz - ez utóbbi tulajdonsága egyeseket arra indított, hogy azonosítsa a növényt a bibliai "égő csipkebokorral". A népi gyógyászatban egykor sebek kezelésére, belsőleg reuma ellen, menstruáció megindítására használta a levelet és a gyökeret. A homeopátiában erős menstruációt és fehérfolyást kezelnek vele.
(Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page