A direktory hiányzik! Fallenbüchl Tivadar, Ambrus Gizella és Fallenbüchl Zoltán Gödöllőn [Digitális Képarchívum - DKA-116353]
Normál kép:    Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: Fallenbüchl Tivadar tanár, iskolaigazgató. Fallenbüchl Ferenc testvére. 1896-ban tanítói, 1899-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd a budapesti tudományegyetem matematika-fizika-pedagógia szakán folytatta tanulmányait. Fináczy Ernő tanítványa volt. Polgári iskolai tanárként működött a fővárosban 1914-ig. Az I. világháborúban hadnagyként harcolt. Hazatérése után ismét polgári iskolában tanított. 1923-tól a Prohászka Ottokár utcai, 1937-től az Aréna úti polgári leányiskola igazgatója volt. A korszerű nőnevelés elveit és intézményeit egy hosszabb tanulmányút során Ausztriában, Svájcban, Németországban és Franciaországban tanulmányozta. Az igazgatása alatt működő polgári leányiskola keretében a leányokat 1926-tól egy hároméves háztartási továbbképző tanfolyam formájában különböző, megélhetést nyújtó pályákra (pl. könyvelő, kalapos, gyermekápoló, varrónő) készítették elő. Az iskola gyorsan népszerűvé vált és csaknem két évtizedig sikeresen működött. Fallenbüchl részt vett az Országos Közoktatásügyi Tanács és az Országos Tanáregyesület munkájában. A polgári leányiskolák számára készült Számtan és méréstan tankönyv egyik szerzője volt, amely 1932-től 1948-ig volt használatos. A Polgári iskolai kis enciklopédia (Bp., 1930) egyik munkatársa volt. Cikkei a Pedagógiai Szeminárium és a Magyar Középiskola című lapban jelentek meg. 1939-ben ment nyugdíjba. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)



Fallenbüchl Zoltán történész, irodalomtörténész, könyvtáros. Ambrus Zoltán író unokája. 1942-ben érettséggizett a budapesti piarista gimnáziumban. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin-földrajz szakán szerzett diplomát, majd doktorált, 1947-ben tanári oklevelet kapott. 1992-ben a történettudományok kandidátusa 1997-ben a történettudományok doktora minősítést szerezte meg. 1947-84 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársaként dolgozott. A művelődéstörténet, archontológia, történeti demográfia és kartográfia-történet kutatója, mintegy 300 publikációja jelent meg hazai és külföldi évkönyvekben, folyóiratokban. Életrajzi adatgyűjtést folytatott a magyar értelmiségre, a 17-18. századi magyar közhivatalnokságra vonatkozóan. Szerkesztette Ambrus Zoltán műveinek hét kötetes kiadását. (Forrás: Wikipédia)



Ambrus Gizella Ambrus Zoltán író, esztéta és Tormássy Gizella újságíró, műfordító lánya. Születésekor az édesanyja meghalt. Hosszú évekig apai nagyanyja, Ambrus Józsefné (sz. Spett Vilma) nevelte Budapesten, Gyomán és Gödöllőn. Édesapja újra házasodott 1894-ben: Benkő Etelka (Blau Adél) operett énekesnőt vette el. (Felesége közben operaénekesnek képeztetette magát, s 1902-től az Operaház szerződtetette magánénekesnek.) A kislány továbbra is a nagymamával élt, ő taníttatta. Majd hamarosan apja kívánságára Pestre járt tanítóképzőbe, ahol irodalom-történelem szakos tanárként végzett. Polgári iskolai tanárként 1916-1950 között dolgozott a Práter utcai iskolában. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Fallenbüchl Tivadarral, a Prohászka Ottokár utcai polgári leányiskola (ma Papnevelde u.) polgári iskolai igazgatóval,aki a magyar nőnevelés irányában tett sokat. Házasságkötésük (1923) után megszületett fiuk, Fallenbüchl Zoltán (a későbbi történész, archontológus, az OSZK térképtárosa, majd kéirattárosa). Férjével együtt jelentős pedagógiai tevékenységet folytattak, a lányok háztartási ismeretekre való tanítása terén úttörő munkát végeznek. Közben 1932-ben meghalt az édesapja. Már életében is nagyon sokat dolgozott Ambrus irodalmi munkásságának bibliográfiáján, majd halála után hagyatékának egyedüli gondozója lett. Életrajzi feljegyzései, irodalomtörténeti és kritikai írásai nagyban hozzájárultak a neves író műveinek megismeréséhez. Ezt a munkát később fiával, Fallenbüchl Zoltánnal folytatta. Saját irodalmi tevékenységet is folytatott: még édesapjával közösen fordította le: Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája című művét, mely Magyarországon először 1912-ben jelent meg. Az első világháború előtti időkben novellákat írt, amelyekben a női egyenjogúságért, a kereső pályák megnyitásáért szállt síkra. A második világháború után írt egy nagy, négygenerációs családregényt is, az Egyetlen ház címmel (jelenleg kiadás alatt). Gödöllőn az 1934-ben felújított házban rendezte be Ambrus Zoltán pesti lakásából származó könyvtárával és bútoraival azt a szobát, amit az írónak szántak. Sajnos a háborús időszak és az 1956-os események mind a gödöllői, mind a budapesti lakásban és gyűjteményben nagy károkat okoztak. Fia, Fallenbüchl Zoltán - folytatva édesanyja tevékenységét - 1985-re létrehozta az Ambrus Zoltán Emlékhelyet és a kertben felállíttatta nagyapja mellszobrát (Búza Barna, 1985). (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page