A direktory hiányzik! Fallenbüchl Tivadar és Fallenbüchl Zoltán Gödöllőn [Digitális Képarchívum - DKA-116346]
Normál kép:    Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: Fallenbüchl Tivadar tanár, iskolaigazgató. Fallenbüchl Ferenc testvére. 1896-ban tanítói, 1899-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd a budapesti tudományegyetem matematika-fizika-pedagógia szakán folytatta tanulmányait. Fináczy Ernő tanítványa volt. Polgári iskolai tanárként működött a fővárosban 1914-ig. Az I. világháborúban hadnagyként harcolt. Hazatérése után ismét polgári iskolában tanított. 1923-tól a Prohászka Ottokár utcai, 1937-től az Aréna úti polgári leányiskola igazgatója volt. A korszerű nőnevelés elveit és intézményeit egy hosszabb tanulmányút során Ausztriában, Svájcban, Németországban és Franciaországban tanulmányozta. Az igazgatása alatt működő polgári leányiskola keretében a leányokat 1926-tól egy hároméves háztartási továbbképző tanfolyam formájában különböző, megélhetést nyújtó pályákra (pl. könyvelő, kalapos, gyermekápoló, varrónő) készítették elő. Az iskola gyorsan népszerűvé vált és csaknem két évtizedig sikeresen működött. Fallenbüchl részt vett az Országos Közoktatásügyi Tanács és az Országos Tanáregyesület munkájában. A polgári leányiskolák számára készült Számtan és méréstan tankönyv egyik szerzője volt, amely 1932-től 1948-ig volt használatos. A Polgári iskolai kis enciklopédia (Bp., 1930) egyik munkatársa volt. Cikkei a Pedagógiai Szeminárium és a Magyar Középiskola című lapban jelentek meg. 1939-ben ment nyugdíjba. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)



Fallenbüchl Zoltán történész, irodalomtörténész, könyvtáros. Ambrus Zoltán író unokája. 1942-ben érettséggizett a budapesti piarista gimnáziumban. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin-földrajz szakán szerzett diplomát, majd doktorált, 1947-ben tanári oklevelet kapott. 1992-ben a történettudományok kandidátusa 1997-ben a történettudományok doktora minősítést szerezte meg. 1947-84 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársaként dolgozott. A művelődéstörténet, archontológia, történeti demográfia és kartográfia-történet kutatója, mintegy 300 publikációja jelent meg hazai és külföldi évkönyvekben, folyóiratokban. Életrajzi adatgyűjtést folytatott a magyar értelmiségre, a 17-18. századi magyar közhivatalnokságra vonatkozóan. Szerkesztette Ambrus Zoltán műveinek hét kötetes kiadását. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page