Képaláírás: Jókai Mór síremléke
Kerepesi temető: Jókai körönd [építész: Kismarty-Lechner Jenő; szobrász: Füredi Richárd, 1926]

Ismertető szöveg: Jókai Mór regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője, az MTA tagja (l. 1858, r. 1861, t. 1883, ig. 1892). Apja Jókai József kisbirtokos nemes, ügyvéd és árvagyám, anyja Pulay Mária. Élénk kereskedelmet folytató szülővárosában korán megismerkedett a kisnemesek, polgárok, kereskedők, hajósok és katonák életével. Első verse tízéves korában jelent meg a Társalkodóban. Isk.-it részben Komáromban végezte, közben két évet cseregyerekként Pozsonyban töltött a német nyelv elsajátítása végett (1835-37), 1841-42-ben a pápai református kollégiumba iratkozott, ahol megismerkedett az akkor 19 éves Petőfivel. A pápai önképzőkörben olvasta fel később nyomtatásban is megjelent első elbeszéléseit. 1842-től 1844-ig Kecskeméten hallgatott jogot. Itt mélyült el barátsága Petőfivel, itt írta első színdarabját, A zsidó fiút. Joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, de első regényének, a Hétköznapoknak sikere után (1846) az írói hivatásnak kötelezte el magát. Egymás után jelentette meg a hatásvadászó francia romantika stílusában írt elbeszéléseit és népies zsánerképeit. Tagja lett 1846 elején a Tízek Társaságának, majd a következő évben átvette Frankenburgtól az Életképek szerkesztését, s ezt a radikális írók szépirodalmi lapjával fejlesztette. Demokratikus érzelmeit azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevéből a nemesi származásra emlékeztető y-t i-re változtatta. 1848 elején - jórészt Petőfi hatására - gondolkodása polgári forradalmi volt, vezető szerepet vitt a március 15-i eseményekben, részt vett a 12 pont fogalmazásában, később beállt nemzetőrnek és elkísérte Kossuthot toborzó körútjára. 1848. aug.-ban feleségül vette Laborfalvi Rózát, az ünnepelt színésznőt. Petőfi hevesen ellenezte ezt a házasságot, és emiatt a vele való barátsága teljesen megszakadt. Jókai 1849 elejéig megalkuvás nélkül szolgálta a forradalmat, élethalálharcot hirdetett a Habsburgok ellen, az országgyűléssel együtt Debrecenbe ment és a Közlönynek, a hivatalos lapnak társszerkesztője volt. Később rövid időre a Békepárt híve lett, ennek követeléseit népszerűsítette, és elvállalta a békepárti Esti Lapok szerkesztését. A tavaszi győzelmek és Madarászék veresége után újból Kossuth mellé állt. A végsőkig való kitartásra buzdított, követte a kormányt Pestre, Szegedre és Aradra. Világos után az önkényuralom bosszújától félve a bükki Tardonán bujdosott néhány hónapig. Feleségének sikerült részére egy olyan menlevelet szerezni, amilyent a komáromi kapitulált helyőrség kapott, így Jókai 1850 elején visszatérhetett Pestre. Újból írni kezdett, ekkor már francia mestereitől elszakadva saját egyéni romantikus stílust alakított ki. Ezt bizonyítják nagyszabású történeti regényei, melyek rövid időn belül a legnépszerűbb íróvá avatták. Megtalálta azt a témát, amelyik legjobban illett hozzá: az újnak és a réginek a közelmúltban lezajlott küzdelmét. Később írt színművei közül azok arattak sikert, amelyekkel regényeit dramatizálta. Forradalmi múltja miatt csak az ötvenes évek közepén kapott lapszerkesztői engedélyt két élclapra, a rövid életű Nagy Tükörre (1856) és az évtizedekig megjelenő Üstökösre (1858). A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra, amikor a siklósi kerület a Határozati Párt programjával képviselővé választotta. 1862-ben Magyar Sajtó, 1863-ban A Hon címmel indított hírlapot, az utóbbi a balközép lapja lett és 1882-ig folyamatosan jelent meg. Egyik vezércikke miatt 1863-ban egyhavi börtönbüntetést szenvedett. 1867-79 közt Igazmondó címmel hetenként megjelenő politikai néplapot is szerkesztette. 1865-től 1896-ig állandóan országgyűlési képviselő, különböző kerületekben megválasztva. A Kisfaludy Társaság 1860-ban választotta tagjává. A kiegyezést követő évtizedben gyors egymásutánban írta legjobb regényeit, amelyek részben a hősi közelmúltat festik, részben az ország kapitalizálódásával foglalkoznak. Emellett az ország egyik legnépszerűbb publicistája is lett. A polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette, ellenezte az Ausztriával közös minisztériumokat, síkraszállt a zsidók egyenjogúsítása, valamint az állam és egyház szétválasztása mellett és fellépett a sovinizmus ellen. 1875-ben mégis elfogadta Tisza Kálmán programját, és belépett a Szabadelvű Pártba, remélve, hogy a Deák-párt és a balközép egyesülése révén olyan erős kormány jön létre, amely ki tudja vívni az önálló jegybankot és vámterületet, és sikerrel ellen tud állni a pánszláv törekvéseknek. Elvfeladásában része volt osztályának egyre tartalmatlanabbá váló illúzióinak is. Hamarosan látnia kellett, hogy reményeit az új párt nem váltja be, a politikai életben ettől kezdve nem vett aktív részt. A nyolcvanas évek elején lapjai szerkesztésétől is megvált, bár a Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzetnek (1882), majd ennek megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzet c. napilapnak haláláig névleges főszerkesztője volt. Ebben az időszakban írói művészete némi hanyatlást mutat. Népszerűségének bizonyítéka, hogy 1876-ban az ellenzéki írók által alapított Petőfi Társ. elnökének választotta. 1885-ben felkérték az Osztrák-magyar monarchia írásban és népben c. nagyszabású osztrák-m. közös vállalkozás m. kiadásának szerkesztésére. Életének második felében gyakran tett nagyobb utazásokat külföldön, Erdélyben és a Felvidéken. Felesége korán visszavonult a színpadtól, és ennek halála után fogadott unokája, Jókai Róza - később Feszty Árpád felesége - házában irodalmi szalonfélét nyitott. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát rendkívüli melegséggel ünnepelték országszerte, műveiből százkötetes díszkiadást jelentettek meg. Politikai cikkeket e korszakban már nem írt, de több háborúellenes felhívását ismerjük. Ilyen az Interparlamentáris Unió brüsszeli kongresszusán mondott beszéde (1895) és a Magyar Békeegyesület elnökeként a világ történelemtanáraihoz intézett, a sovinizmustól óvó intelme. 1899-ben újra megházasodott, egy húszéves színésznőt, Nagy Bellát vett el feleségül. Ez a közvéleményben felháborodást keltett ellene, a közönség szeretete elfordult tőle. Regényeit haláláig töretlen szorgalommal írta, átlagos színvonaluk sokat hanyatlott. ~ több mint egy évszázadon át a legtöbbet olvasott magyar író volt, népszerűségét ma sem vesztette el. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Kb. kétszáz kötetes életművet hagyott hátra. A legnagyobbat a regényben alkotta, bár kitűnő novellákat is írt. Művei nem hibátlanok, sok bennük a meglepetések halmaza, főhősei csak néhány vonásra redukált lelki életet élnek, regényköltészete eloszlatás helyett inkább fokozta a nemzeti illúziókat. Azonban szemléletes tájleírásai, nyelvi gazdagsága, magyaros mondatfűzése, kitűnő zsánerfiguráinak nagy száma, népi eredetű humora és legfőképp páratlan mesemondó készsége miatt helye irodalmunk legnagyobbjai közt van. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)